Dr. Ladó László önéletrajza

1919. szeptember  6-án Sopronban született. Szülei a régi székely nemesi csíkszentmihályi Ladó családból származó, de Csíkszépvízen született Ladó István, akkori testőr-főhadnagy és Bozsó Lívia gimnáziumi tanárnő, budapesti lakosok, akik 1919 őszén az akkori hazai belpolitikai események miatt tartózkodtak a fővárostól távol, Sopronban, barátoknál. 

A szülők az 1920-as évek elején elváltak, majd Ladó István kivándorolt az USA-ba, ahol mérnökként, majd vállalkozóként dolgozott.Így Ladó László nevelése édesanyjára, és részben a segítséget gyújtó rokonokra hárult. Ez utóbbi keretében egészségerősítési szempontokat is követve 1924-ben a bajorországi Kemtenbe került egy baráti orvosi családhoz.A német nyelv elsajátítása után 1926-tól négy évig tanul elemi iskolában, majd egy évig a Kempteni gimnáziumban. Ezt követően, 1931-től három évig a budapesti bencés gimnázium tanulója volt. Időközben édesanyja trombózissal megbetegedett, s annak érdekében, hogy a fia neveltetése biztosított legyen, 1934-ben  kérvényezte felvételét a pécsi Zrínyi Miklós Honvéd Reáliskola nevelőintézetébe, ahol 1938-ban jeles eredménnyel érettségizett. A katonai reáliskolák végzett növendékeit automatikusan vették fel a budapesti Ludovika Akadémia tisztképző főiskolára. Ladó László (a továbbiakban L.L) kérésének megfelelően, tüzértiszti képzésben részesült. 1941-ben avatták hadnaggyá. A gyöngyösi 20. tábori tüzérosztálynál kezdte meg újoncok kiképző tisztjeként szolgálatát, de hamarosan Miskolcra vezényelték a tartalékos tüzértisztjelölteket képző iskolába, ahol tüzértechnikai ismeretek mellett terep-, illetve térképtant, valamint lovaglást is tanított. 1942 tavaszán a gyöngyösi tüzéreket is besorolták a Szovjetunió elleni háborúba induló 2. magyar hadseregbe. A tüzérosztályt kiterebélyesítették két tüzérosztályos ezreddé. L.L. az egyik osztály parancsnokának segédtisztje lett, főleg az elvonulást előkészítő szervezési feladatokkal bízták meg. 1942 júniusában érkeztek a Don-kanyar közepén harcok árán kialakítandó arcvonalszakaszhoz, a későbbi, 1943.  januári Uryv-i szovjet áttörés egyik színhelyére. Akkor két napig tartották állandóan támadott frontjukat, majd elkerülendő a teljes bekerítést, kezdetét vette a harcokkal súlyosbított egy hónapig tartó visszavonulás. L.L. a téli harcok idején nem csak segédtiszti feladatát látta el, hanem egyben az egyik üteg szabadságon lévő parancsnokát is helyettesítette. Magatartásáért a magyar Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki,  majd 1992-ben a Vitézi rend tagjává avatták.

[Részletes leírást tartalmaz L.L.: “Don-i mozaikok” c. tanulmánya a Rada Tibor “Honvéd Ludovika Akadémia és a Testvérintézetek összefoglaló története” c. könyve,  (II. kötet, 590-595 old.)]

1943 tavaszán Hajmáskérre a tüzérségi lőgyakorlatok és szakmai továbbképzés központjában állomásozó 1. tüzérosztályoz helyezték, ahol ismét a parancsnok melletti segédtiszként dolgozott főhadnagyi rangban.1944 őszén megszűnt Hajmáskér oktatási funkciója. A tüzérosztályt a Dunántúlon harcoló csapatokhoz osztották be. L.L  a háború vége előtt megsebesült, majd fogságban, Szombathelyen kórházba került. Felesége (szül. Verebély Éva) elérte, hogy őt felvegyék a kórházba műtősnőnek. Ott eredményesen dolgozott, amíg férjét orvosi javaslatra el nem bocsátották.

A háború után az úgynevezett Igazoló Bizottságok vizsgálták a volt tisztek korábbi magatartását. L.L.-t alkalmasnak találták további honvédségi szolgálatra, de ő szolgálaton kívüli állományba való helyezését kérte. Ez meg is történt. 1957-ben azonban központi intézkedésre a volt ludovikás tiszteket lefokozták, tartalékos honvédek lettek.1993-ban újabb változás következett be.  Széleskörű rehabilitálás keretében századosi rendfokozattal Honvédségi Nyugdíjas Igazolvány kapott, amely kedvezményként lehetővé tette a honvédség gyógyító és művelődési intézményei szolgáltatásainak igénybevételét.

A jövőbeni munkavállalásra gondolva L.L már 1943-ban - édesanyja aktív közreműködésével - beiratkozott az egri jogakadémiára, ami lehetővé tette számára, hogy időtartami beszámítással, de teljeskörű vizsgázási kötelezettséggel 1948-ban diplomát szerezzem a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közgazdasági Karán, s azonos évben summa cum laude minősítéssel doktori címet is. 

1951-ben abszolválta az okleveles könyvvizsgálói vizsgákat. 

1957-ben “A belső szállítás fejlesztésének jelentősége és szervezésének irányelvei” c értekezésével a közgazdaságtudomány kandidátusa. 1969-ben “A folyamatok mozgatási elemei gépesítésének műszaki-gazdasági kihatásai” c. disszertációjával - amely egyben Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) koncepció is volt - a közlekedés tudomány (MTA) doktora tudományos fokozatot szerezte meg. Az értekezés az ipari, távolsági, szállítási és más folyamatok belső elemei struktúrájának sajátosságait tárta fel. Kiemelten foglalkozott az ipar vonatkozásában az átalakítási, mozgatási és irányítási elemek közötti harmónia - vagy annak hiánya - gyűrűződő rendszer - output kihatásaival, főleg a mozgatási elemek terén elérhető harmónia növelésével. Munkahelyei és beosztásai a következők voltak:

1941-1945 Honvédség, hadnagy, főhadnagy

1946-1949 Rt. Villamos és Közlekedési Vállalatok, tisztviselő

1949-1952 Irodaszervező Gazdasági Iroda, szervező

1952-1963 Pénzügyminisztérium, főelőadó

1952-59 Számviteli osztály

1959-63 PM Szervezési Intézet

1963-1989 Budapesti Műszaki Egyetem

1963-64 adjunktus

1964-71 docens

1971-89 egyetemi tanár

1978-84 tanszékvezető

1990-2002 nyugdíjas egyetemi tanárként okleveles könyvvizsgáló.

Az Rt. Villamos és Közlekedési Vállalatok számára 15 leányvállalattal rendelkezett, amelyek többsége városok áramszolgáltatója volt, kisebb része a MÁV-val összehangoltam keskeny nyomtávú vasutakat és városi villamosokat üzemeltetett. L.L.-nak alkalma volt a cég központjában különféle munkafolyamatok megismerésére, és szervezési feladatként központi gépkocsiműhely létrehozásában vehetett részt.

1949-ben az Rt. megszűnéses feloszlása előtt, kérésére az Irodaszervező Gazdasági Irodához (IGI) változtathatott állást.  Az Iroda tanulmányi osztályára kerülve, feladata az akkor kialakuló új- és nagykereskedelmi nemzeti vállalatok számára komplex elszámolási, igazgatási rendszerek  kidolgozása, majd kísérleti bevezetése volt. Emellett viszonylag széles körben alkalmazható ipari analitikus könyvelési eljárások kialakításában is részt vett (pl: anyagi elszámolás rendszerek, leltározási eljárások). Ezeket az eljárásokat több évtizedig alkalmazták, lényeges változások csak a számítástechnika elterjedésével következtek be.

1951-ben jelentek meg első publikációi, és megkezdte a meghívott előadóként a Számviteli Főiskolán oktatói munkáját a számvitel-szervezés tárgykörében.

1952-ben megszüntették az IGI-t, aminek az oka nem ismert. Tanulmányi osztályának munkatársait egyszerűen áthelyezték a Pénzügyminisztérium Számviteli Osztályára (Az osztály nem látta el minisztériumi számvitelét, hanem a számvitellel, a mérlegbeszámolókkal kapcsolatos országos állami, szabályozási feladatok végzése volt a feladata), ahol főelőadói státuszban főleg költségtervezési, elszámolási, elemzési, eljárásokkal foglalkozott, valamint részt vett az ipari számlakeret korszerűsítési munkáiban, több kísérleti szervezésben, valamint olyan szervezési munkában is, amelyet valamely főhatóság vagy nagyvállalat vezetőivel kérése alapján többnyire gazdálkodási problémák megszüntetését célozták.

L.L. pénzügyminisztériumi munkahelye időszakában tevékenyen részt a számviteli oktatással, továbbképzéssel összefüggő feladatok megoldásában. Így Ferenczi I. és Patóh L.- val megírták az “Iparvállalatok könyvvitele”  c. tankönyvet a közgazdasági technikumok számára, részt vett főiskolai jegyzetek, a könyvvizsgálói vizsgára készülők tananyagának elkészítésében. Négy évig a számviteli tárgy egyik cenzora volt a könyvvizsgálói vizsgáknál.

1959-ben áthelyezték az akkor alakult és a házban működő néhány fős PM Szervezési és Ügyvitelgépesítési Intézethez. Erre azért került sor, mert volt ludovikás tiszt nem kaphatott úgynevezett feddhetetlenségi igazolást, amelynek megléte viszont a minisztérium is tisztviselőknél követelmény volt. Az új szervezés intézetre nem ott vonatkozott ez az előírás. Így a helyi döntéshozók jóindulatából lényegében ugyanazt a munkát folytathatta mint korábban, de kedvezőtlenebb körülmények között. Főleg számos kis jelentőségű szervezési rutin munkában kellett részt vennie, de 1960-ban lehetőséget kapott, hogy meghívott előadói munkát vállalhasson a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Gépészmérnöki Karának Ipari Üzemgazdaságtan tanszéken, ahol a posztgraduális gazdasági mérnökképzésben könyvvitelt, gazdasági elemzést, valamint az adatfeldolgozó gépek és rendszerek tárgyakat tanította.

1963-ban meghívták a fenti tanszékre docensi beosztásba (27 évnyi tanári tevékenysége főbb területei megtárgyalására visszatérünk). A Műegyetemre való elhelyezés mellett a Pénzügyminisztérium Kereskedelmi és Közlekedési Főosztály másodállású szakértőként alkalmazta. Az ehhez szükséges feddhetetlenségi igazolást - amely a docensi beosztásnak is előfeltétele volt dr. Tímár Mátyás pénzügyminiszter megadta (akkorra már miniszteri hatáskörbe került) szakértői (másodállásos) tevékenysége keretében.  Az egyik nagy munkája a MÁV járműjavítási rendszerei eredményességének növelése, illetve a fogyatékosságok csökkentésében való segítségnyújtás volt. A szombathelyi MÁV  javítóműhelynél végzett kisérleti szervezés során kialakított új eljárás átvétele a MÁV szerint valamennyi járműjavítónál javulást eredményezett. L.L. a továbbiakban a MÁV szervezetének, információrendszere, gazdasági számításai korszerűsítésének javasolható módozataival foglalkozott. (Ez utóbbival az 1960-as évek végén azért is, hogy ne készüljenek ismét olyan számítások, amelyek szerint a mellékvonalak megszüntetésének hasznából autópálya-hálózat építhető.) De törekvések azonban nem vezettek sikerhez, többnyire a MÁV hathatós ellenállása miatt. Így a továbbiakban csak véleményezések készítésében és alkalmi bizottságok munkájában való részvétel maradt meg. Ennek keretében közreműködött pl. a posta szervezetének korszerűsítését célzó bizottság, valamint az autóbuszokat üzemeltető nagy közlekedési vállalat számára a nagyjavítások bonyolításának és finanszírozásának rendszerével foglalkozó bizottság munkájában.

A Pénzügyminisztériumnál betöltött szakértői másodállás 1977-ben (összesítve 25 évi Pénzügyminisztériumbeli munka után) átváltozott a munkaügyi miniszter melletti másodállásra. Oka az volt, hogy a vezetőképzés, továbbképzés, szervezőképzés állami feladat részben a Munkaügyi-, részben az Oktatási Minisztériumhoz kerültek, ami a Munkaügyi minisztérium szakember állományának kiegészítését igényelte. L.L. 1981-ig dolgozott a Minisztériumban, az említett két témával kapcsolatos előterjesztéseket készítve (pl. az Országos Oktatási Tanács és a Szervezési Tárcaközi Bizottság részére, 1979.)

A BME-ben L.L. 1963-tól a graduális képzésben a hagyományos ipari üzemgazdaságtan, a posztgraduális gazdasági mérnökképzésben a korábban már kialakított tárgyait adta elő. Rendszeresen oktatott a BME Mérnöktovábbképző Intézet által szervezett tanfolyamokon. Ezek közül kiemelést igényelnek Kohó- és Gépipari, Nehézipari Minisztériumok és más főhatóságok által rendelt két hetes vezetőtovábbképző tanfolyamok, amelyeken a vállalati vezetők az általa kialakított jórészt aktív képzés keretében (vezetői játékok, esettanulmányok, team munka útján) ismerték meg a vállalatok életében fontos gazdasági döntések informatikai alapja meghatározásának lényeges kérdéseit, a szervezési munkák irányításának aktuális módjait. A Továbbképző Intézet 1965-74 között 54 továbbképző tanfolyamot rendezett a Kohó- és Gépiparhoz tartozó vállalatok vezetői számára. Ezek szakmai irányítója L.L. volt. Az Intézet keretében széles körben oktatott (kipróbáld) további téma L.L. “Költség és nyereségfedezeti számítás”-a  volt, amely több külföldi és hazai módszer ötvözeteként nyújtott főleg a termelési szerkezetek értékeléséhez, tervezéséhez hasznos segítséget.

1966-tól Vezető-továbbképző Tárcaközi Bizottság feladatává vált, hogy koordinálja elsősorban a nagyvállalatok felsővezetői, majd később az irányító szervek főosztályvezetői továbbképzését. A kijelölt oktatási intézmények között szerepelt a BME Továbbképző Intézete is, amely L. L.-t bízta meg a téma gondozásával. Az új oktatási tevékenység 1967 tavaszán a BME-n megtartott ünnepélyes megnyitó után vette kezdetét. A felső irányítási szintű vezetők előadásai után L. L. tartotta meg a vezető-továbbképzés módszereiről szóló előadását. 1969-től az akkor alakult Országos Vezetőképző Központnál rendszeresen tartott előadásokat és készített munkatársaival esettanulmányokat az úgynevezett komplex tanfolyamokhoz, majd 1972-től kezdődően a minisztériumi főosztályvezetők számára kormányhatározat alapján szervezett tanfolyamokon. 1978-tól a vezető utánpótlás szolgáló (VUP) tanfolyamokon oktatott vállalati gazdaságtan, szervezést, a vezetést.

1964-től kezdődően L.L. tudományos fórumokon szorgalmazta, hogy a műszaki felső szintű képzésben a szervezési munka alapját is oktassák. 1968-ban ez szerény  mértékben kezdett megvalósulni. Lényeges előadás haladás az 1971-72-ben hozott, a vállalati munka és üzemszervezésről szóló felsőszintű határozottakkal következett be. Az előkészületekben több egyetem szakmailag illetékes oktatója, így L.L. is részt vett. A szervezési szakemberképzés rendszerének kialakításához szükséges rendeletek, képzési irányelvek tervezetének elkészítéséhez, majd a képzés megvalósítási folyamatának szemmel  tartásához a Művelődésügyi Minisztérium külön tárta tárcaközi jellegű szervező szakemberképzés bizottságot is létesített és működtetett az 1980-as évekig. Vezetésével L. L.-t bízta meg. A különféle fórumok (minisztériumok, MTA, egyetemek) jóváhagyását megszervezve, 1973-ban (a fejlett ipari országok industrial engineering képzés több elemének figyelembevételével) megkezdődött a szervezési szakemberek képzése. A BME-n ez új, Termelési Rendszer Szak létesítésével valósult meg, a 6. féléves diákok átirányításával. A szakmai képzés irányítója és a tananyag több tömbjének kidolgozója L.L. volt. Az említett bizottság részt vett annak az 1977. évi minisztertanácsi határozatnak az előkészítésében is amely “a vállalati szervezőmunka fejlesztéséről” szólt, valamint az Országos Oktatási Tanács ezt követő végrehajtási intézkedéseinek kidolgozásában.

1980-tól kezdetét vette a posztgraduális gazdasági mérnök képzés azon korszerűsített formájának alkalmazása, amelyet L.L. és munkatársai dolgozta ki. A változás lényege: Tevékenységi szakirányokat alakítottak ki (pl. a marketing, termelés tervezés irányítás, vállalati informatika) az eddigi ágazatiak helyett. Bővült a közös alaptárgyak köre, nőt a jog, a döntéselmélet és módszertan, az alkalmazott statisztika, a vezetés és szervezéselmélet órarendi súlya. Törekvés volt előmozdítani, hogy a stúdium résztvevői megismerjék, gyakorolják a több féle tudományterület releváns elemeinek feltárását és együttes hasznosítását.

A Műegyetemen többször kértek a hallgatóktól kérdőíven (pl. 20 kérdéssel) véleményt tanáraik oktatási tevékenységéről, megbecsültségéről L. L. mindig jó minősítést kapott.

A tanszéki tevékenység egyik fontos területét képezték a külső felekkel kapcsolatos megbízásos munkák. Számos vállalatnak, intézménynek nyújtottak elsősorban szervezési szolgáltatást a termelési, a gazdasági informatika területén. Ez a tevékenység állandó kapcsolatot biztosított a gyakorlattal, elősegítette problémák okainak feltárásat, valamint megoldások módjának kialakítását. Többnyire team-munkát végeztek.

A Műegyetemi munkahelyének utolsó évében (1989) L.L. számviteli, pénzügyi ismeretei, és 1951-ben szerzett okleveles könyvvizsgálói oklevele alapján a Pénzügyminisztériumtól megkapta a könyvvizsgáló-szakértői tevékenység folytatásához szükséges engedélyt. 1992 júniusáig, mint nyugdíjas önálló könyvvizsgáló szakértő, ezután kiegészítő tevékenységet folytató egyéni könyvvizsgáló, vállalkozóként dolgozott 2002 júliusáig.

A könyvvizsgáláshoz nélkülözhetetlen ismeretanyag közel áll az érdemi felügyelőbizottsági munkához szükséges. Ezért 1992-ben elvállalta, hogy a Tengelmann-német csoport többségi tulajdonában lévő Skála Coop Rt. felügyelőbizottságának tagja, majd 1993-tól ismétlődő közgyűlési megbízások alapján 2001 végéig elnöke legyen.

1990-től részt vett a Magyar Könyvvizsgálók Egyesülete vezetőségének munkáiban. Közreműködése révén valósultak meg a német észak-rajna-vesztfáliai kormány által finanszírozott továbbképző tanfolyamok, amelyeken a KPMG nemzetközi könyvvizsgáló cég szakemberei már 1990 őszétől kezdődően az EU számviteli irányelvét ismertették.

Az egyesület elnökével, dr. Rieb Lászlóval együtt tagja volt annak a kis létszámú bizottságnak, amely a számviteli törvényt elkészítette. 1993-ban az egyesület felvette Magyar Könyvvizsgálói Kamara nevet. E kezdeti kamara elnökségének és választmányának tagjaként (1993-97) a Német Könyvvizsgálói Kamarából és a Német Könyvvizsgálók Intézetével (IDW) is együttműködve, részt vett a ”Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról és a Könyvvizsgálói tevékenységről” szóló törvénytervezet kialakításában. (A törvény 1997.XL.szám alatt jelent meg.)

L.L.1964 óta tagja a Magyar Tudományos Akadémia ( MTA) Szervezéstudományi, majd Igazgatástudományi (1973) Bizottságnak, az 1980-1989 időszakban alelnöke a Vezetés és Szervezéstudományi Bizottságnak, ezt követően a szervezeti módosításokból adódóan, mint az MTA doktora, tiszteletbeli tagja bizottságnak. 1973-tól több ciklusban tagja volt az Ipargazdasági Bizottságnak is. Alapító tagja volt a MTESZ keretében megalakult Szervezési és Vezetési Tudományos Társaságnak és a Szervezési Szakosztály elnökhelyettese (1970-1978), majd a Tudományos Társaság elnökségének tagja (1982-1991).

L.L.1950-től kezdődően kereken 50 éven át rendszeresen publikált, összesen több mint 300 írása, könyve, cikke, egyetemi stb. jegyzete, könyv részletet jelent meg a szervezés, vezetés, számvitel, műszaki -gazdasági elemzés, alkalmazott informatika, ipari üzemgazdaságtan, anyagmozgatás tárgykörében, részben külföldön illetve a Budapesti Műszaki Egyetem idegennyelvű folyóirata, a Periodica Polytechnica révén jutott el külföldi tudományos fórumokhoz. A Cambridge-ben megjelenő “International Who”s who in education”című kiadvány szervezési és a vállalati gazdaságtan témakörébe tartozó munkáit emeli ki.

A könyvkiadás területén tagja volt a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Kiadói Tanácsának (1978-86) és szerkesztője a kiadó „Szervezettség és hatékonyság” 19 kötetes kőnyvsorozatának. (1981-86) Tagja volt több folyóirat szerkesztőbizottságának, így egyebek mellett az Ügyviteltechnika (1959-1963), majd az utód lapja, a Számvitel és Ügyviteltechnika (1963-67), a zVezetéstudomány (1969-1988), az Információ-Elektronika (1966-1983). Főszerkesztője az Ipar-Gazdaságnak (1986-1991), főszerkesztő-helyettese a Számvitel és Könyvvizsgálat c. folyóiratnak (1991-1997).

A publikációk mellett L.L. szakmai tevékenységének nagy részét a különféle előterjesztések, tanulmányok, véleményezések teszik ki, amelyeket megkeresésre, vagy saját elhatározás alapján készített el. Ezek az anyagok jórészt azokkal a bizottságokkal, tanácsokkal voltak kapcsolatosak, amelyeknek tagja volt. 

L.L. egyetemi évei alatt ritkán utazhatott külföldre, mert a BME szűkös utaztatási keretének elosztásánál (érthetően) nem a szervezést-vezetési tudományterület élvezett prioritást. Mégis több külföldi intézmény részéről érdeklődés volt tapasztalható a hazai szaktudományi eredmények iránt. Így pl: 1965-ben az elektronikus adatfeldolgozás és  management by exception (A modern vállalatvezetés technikája és módszerei) c. témái. A Krakkó-i Közgazdasági Főiskolán, a Katowice-i Szénbányászati és Kohászati Trösztnél, valamint a lengyel Pénzügyminisztériumban kérték előadni, lehetőleg a meghívó sajátosságainak figyelembevételével. Az 1990-es években a hazai könyvvizsgálók egyik reprezentánsaként számos előadást tartott, 1-1 Bécsben, Frankfurt A/M és Varsóban, elsősorban a könyvvizsgálói értékelések témájában. 

L.L pártnak sohasem volt tagja.

Bendzsel Miklós: Poeta Doctus in economica

Bendzsel Miklós: Poeta Doctus in economica

Ladó László professzor klasszikus iskolateremtő, akivel egyetemi hallgatóként, kezdő szakemberként, külsős alkalmi vizsgáztatóként, opponensként csakúgy, mint diszciplinaközi közvetítőként, a technológia, a gazdaság és a jog közös tartományában tevékenykedő „rendszergazdaként” meghatározó szellemi viszonyt lehetett és kellett kialakítanom.

A Termelési rendszer szakalapító professzoraként az ismerkedés óráitól az utolsó találkozásunk közel három évtizeddel későbbi alkalmáig a hiteles önazonosság és a humánus

nyitottság kivételes élményével, a tartózkodó mintaképzés és céltudatos gondolkodás szellemi

gyarapító befolyásával gazdagított, mégpedig megnyerő szelídséggel és az egyenrangúnak tartott partnernek járó figyelemmel.

Ez a görög eszmények óta ismert és rokonszenves, mégis oly ritkán tapasztalható tanítói magatartás finom évődő humorral és csipetnyi iróniával segített a még a rendszertani alapoknak is sokszor fájón ellentmondó aktuális környezetünk, és a ma már jól ismert és elemzett „korlátozott racionalitás” kezelésében.

Szakmai pályám során szemléletet, munkastílust, állhatatosságot meríthettem a Tőle kapott

példából. Műhelyt hívott életre, kisugárzásának köszönhetően más kiváló személyiségek osztoztak törekvéseiben, akikkel amolyan tanítványi, „kiválasztotti” viszonyt ápolva egyszerűen és őszintén érthetünk szót, megoldást keresve sok mikro- és makrogazdasági, vagy akár társadalmi problémára.

A szellemi tulajdon védelmének hazai és nemzetközi intézményrendszerében mind felelősebb megbízatást betöltve mindvégig biztos alapul szolgált számomra az a módszertani készlet és problémakezelési attitűd, amelyet az Ő műhelyében kezdtünk elsajátítani. Az imponáló tájékozottság és a divatokon elnézően felülemelkedő, de a fontosi áramlatokat pedig idejekorán kitapintó, alkotó megközelítés ugyancsak nélkülözhetetlen minta maradt számunkra.

Professzor úr öröksége így hát nem csupán a világ meghatározó üzemgazdasági, vállalati rendszertani iskoláival való eljegyzettségünkben, hanem felelős „egész-ség”.ben való gondolkodni és cselekedni tudásban, a hivatásunkkal való érzelmi azonosulásban is rejlik.

Ezért számomra Ő testesítette meg mindazt, amit tömören és bizonyára fejcsóválást kiváltva 

így nevezek magamban: Poeta Doctus in economica.

Vecsenyi János: Az egyik tenor!

 

Vecsenyi János, a photo by Erdősi Gyula on Flickr.

Azon szerencsések közé tartozom, akik életük fénykorában ismerhették a három szervezéstudományi „tenor”-t: Ladó Lászlót, Susánszky Jánost és Szabó Lászlót. Engem Ladó László tanított a Budapesti Műszaki Egyetemen, majd Ő közvetített Szabó Lászlóhoz, aki akkor az Építésgazdasági és Szervezési Intézetben dolgozott, akinek közvetlen munkatársa lehettem, majd a két László jóvoltából ott lehettem a Borsodi Iskolán, ahol Susánszky János kerekasztal konferenciáján ők hárman adták és vették a szót vezetésről, szervezésről.  
Emlékeimben Ladó László leggyakrabban a pályámra állításával jelenik meg, már csak azért is, mert a tanulság fényesen mutatja, hogy milyen ember volt.
Friss gépészmérnöki diplomával a zsebemben, ifjú épületgépész tervezőként szombat délutánonként az akkor népszerű délutáni lapot - az Esti Hírlapot - árultam, mozgóárusként. Rikkancs társaimhoz hasonlóan, ahogy felvettük az újságot a Népszínház utca elején körbementünk a Blaha Lujza tér összes éttermében, és asztaltól asztalig járva ajánlottunk új olvasnivalót a nagyérdeműnek. Egy verőfényes őszi hétvégén így kerültem a Nemzeti étterembe, ahol az egyik aszalnál ebédelt Ladó professzor. Majd’ elsüllyedtem a szégyenemben, amikor megláttam, hiszen vizsgáztam nála, sőt egy ipari megbízás keretében dolgoztam is a csapatában. Kedvesen megszólított, és meghívott látogassam meg az egyetemi irodájában. Amikor felkerestem beszélgettünk a jövőmről, és Ő úgy gondolta, hogy Szabó László barátjánál lenne érdemes a pályámat folytatni. Abban állapodtunk meg, hogy ő beszél a barátjával, aki fel fog engem hívni telefonon. És itt bújt elő Ladó Lászlóból az emberismerő és a szervezéstudomány professzora. Mielőtt elbúcsúztunk, a következőt mondta: „Ha Szabó doktor nem hívná magát fel három héten belül, akkor maga jelentkezzen nálam.” Valamit tudhatott, mert három hét múlva felhívtam. Ladó professzor bíztatott és kért, hogy két hét múlva hívjam, ha Szabó doktor nem hívna. Mit mondjak, két hét múlva megint én jelentkeztem. „No, ha két napon belül se telefonálna magának az én barátom, akkor hívjon megint.”- hangzott a visszacsatolásra késztető jó tanács. Másnap Szabó László felhívott, és ezzel megváltozott az életem. Én jelentkeztem Ladó professzor úrnál, és megköszöntem a közvetítést. Azóta, ha bárkinek hasonló segítséget nyújtok, mindig a „Ladó módszert” alkalmazom. 
A sorsom úgy alakult, hogy egyetemi oktatói pályafutásomat mégsem a BME-n, hanem a Duna másik partján folytattam. Ezt érezte meg feltehetően az egyik műegyetemi vizsgáztatóm már tanulmányaim első félévében, amikor a Duna másik partján lévő egyetemre kívánt átterelni. Amikor 1978-ban elkezdetem a „közgázon” tanítani, akkor ott, és részben az óta is, az oktatók többsége a „nagy elméletek” bűvöletében élt, és kissé lenézték a műegyetemi praktikumot. Akkortájt kezdeményezte Ladó professzor a szervezési résztechnikák összegyűjtését és kötetbe rendezését. Ezek közé tartozott a brain storming is, amit bár már 1949-ben kitalált egy Osborn nevű pszichológus, a mai napig is sokaknak az újdonság erejével hat. Arról nem is beszélve, hogy milyen kevesen tudják jól alkalmazni. Ezek a technikák, akkor sok elméleti szakemberből enyhén lekicsinylő véleményt váltottak ki. Pedig, az ott bemutatott módszerek, ma már a mindennapjaink részévé váltak. Legalábbis azoknál a cégeknél, ahol komolyan veszik a szervezést és a problémamegoldást.
Gazdasági mérnöki tanulmányaim során Ladó professzort hallgattam, amint az információszervezésről tartott előadásokat. Csak a fiatalabbak kedvéért jegyzem meg, hogy ez 1971-ben volt, mert bár akkor még számítógépek alig voltak (hihetetlen, hogy létezett ilyen kor), de Ladó professzor már foglalkozott ezzel a területtel. Ő fogalmazta meg, hogy az információ a döntések bizonytalanságát csökkentő új tény vagy adat. Legalábbis, ha jól emlékszem. 
Erről jut eszembe, hogy az állandó és változó költségek megkülönböztetését és a fedezetszámítás módszerét ugyancsak tőle tanultuk először. Azért, hogy meg is jegyezzük ÁKFN (ár – költség - fedezet – nyereség) rövidítéssel véste a fejünkbe. Aki, ma gazdasági számításokat végez a vállalkozások világában nem is lehet meg ennek ismerete nélkül. Ezt se Ladó professzor találta ki, de ő ismertette fel velünk ennek a fontosságát is, ahogy ő irányította a figyelmünket az értékelemzésre is. Soha nem felejtem el a Ganz MÁVAG vasúti kocsi továbbfejlesztési példáját, ahol takarítónők, kismamák és különböző felhasználók határozták meg a funkciókat, a mérnökök a technikai megoldást, míg a gazdasági mérnökök a költségeket és ezek értékarányos csökkentési lehetőségeit. Ma már más néven, de hasonló elvek alapján fejlesztenek terméket azok, akik szem előtt tartják, hogy a vevők igényeit kell kielégíteni a cég számára nyereségesen.
Azt gondolom, hogy egy oktató már akkor örülhet, ha legalább egy gondolata másokban megmarad és tovább él. Ladó professzor életművéből sokkal több maradt meg. 

Vecsenyi János

Az Ipari Üzemgazdaság Tanszék (1953-1987)

Fáth János a tanszékalapító

Az Ipari Üzemgazdaság Tanszék (1953-1987)

Előzmények: 1949-ben a kommunista hatalomátvétel után  a BME

Gépészménöki kar tanszékeiből létrejött a Villamosmérnöki kar! Révai József megbízza Harsányi Istvánt, hogy a BME Villamosmérnöki karon hozza létre Üzemi Tervgazdasági Tanszéket. Négy év után a tanszék 1953- ban megszűnik.

Nagy Imre kormányra kerül. Jelentős írányváltás!

1953-ban a BME Gépészmérnöki Kar dékánja felkérte - az akkor 31 éves - Fáth Jánost, hogy hozza létre az Ipari Üzemgazdaságtan Tanszéket. Helyettese a megszűnt tanszék vezetője Harsányi István.

A tanszékalapítás munkatársai

(1953-1956): 

• Boross Zoltán (1929-2009),

• Mandel Miklós,

• Márias Antal,

• Régeni Lászlóné dr. Kancsár Gizella,

• Susánszky Jànos,

• Szendrovits Zoltán,

• Jancsók Ferenc.

A tanszék Fáth János vezetésével 1956- ban előkészítette, és az országban elsőként beindította, a mai MBA képzés elődjét a másoddiplomás, posztgraduális gazdasági mérnökképzést.

A forradalom végén távozott Mandel Miklós (1927-) és az országból is Szendrovits Zoltán (1919-1999). A tanszékre került Klár János professzor (1906 -1972) és Parányi György (1923-2008).

Későbbiekben az oktatók tudományos minősítéseket szereztek, kandidátusok,

akadémiai doktorok lettek.

1959-ben távozott a tanszékről Susánszky János (1923-1999) docens, aki a Miskolci Egyetemen megalapította az Ipargazdaságtani Tanszéket. S az Ipari Üzemgazdaságtan Tanszék tapasztalatain kezdte el Borsodban a gazdasági mérnökképzést, majd 1964-ben létrehozta a Borsodi Vezető és Szervező Továbbképző Iskolát.

A gazdasági mérnökképzés 1956-os megindítása óta a gazdasági mérnökire a fiatal gyakorló mérnökök tömegei jelentkeztek. Köztük volt az a négy rendkívül tehetséges már a gyakorlatban is bizonyított, s a harmincas éveit járó

fiatalember, akik a kitüntetéses eredménnyel végeztek, és ez alapján 1962-ben felvételt nyertek a tanszékre.

• Kindler József

(1929-2010)

• Kocsis József (1931-2020)

• Papp Ottó 

• Seregi Ferenc

Az erősítésnek azonban nincs vége! 1963-ban érkezik - félállásban - a tanszékre 44 évesen dr. Ladó László okl. közgazda kandidátusként, jelentős vezetői gyakorlattal, továbbá Asbóth Tibor, Fügedi Tamás mindketten okl. közgazdák, és Kiss István okl. villamosmérnök. A következő években nyert felvételt okl. közgazdaként Cságoly Ferenc, okl. gépész és gazdasági mérnökként, majd Deli László, és Szabó Gábor Csaba

Többen távoztak is, így 1965-ben hivatalos kiküldetésben (ENSZ UNIDO szakértőjeként), majd 1971-ben végleg távozik maga Fáth János

tanszékvezető. 1968-tól helyettese Harsányi István lett a tanszékvezető. Majd 1978-tól Ladó László.

1969-ben távozott Máriás Antal, 1986-ban Kindler József távozik a Marx Károly Közgazdasági egyetemre.

Fáth János tanszékvezető

(1922-) 

1944-ben a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudomá nyi Egyetemen közgazdász oklevelet szerzett. 1946-ban ugyan itt közgazdászdoktor it, 1964-ben a közgazdaságtudo mányok kandidátusa.

A Weiss Manfréd Rt. tisztviselője (1940-1944)

A Magyar Gazdaságkutató Intézet közgazdásza (1944-1946)

A Nehézipari Minisztérium Nehézipari Központ Tervosztályának vezetője (1946-1950)

A Gazdasági és Műszaki Akadémia Ipargazdaságtani Tanszék tanszékvezető tanára (1950-1953)

A BME Ipari Üzemgazdaságtan Tanszék tanszékvezető egyetemi docense (1953-1965), tanszékvezető egyetemi tanára (1965-1968), egyetemi tanára (1968-1971), közben dékán helyettes (1959-1963).

Fáth a vállalati tervezés és vezetés kérdéseivel foglalkozik. Magyarországon elsőként oktatta az iparvállalatok vezetését, tervezését és szervezését. Jelentős szerepet játszott a magyarországi a gazdasági- mérnökképzés 1956-ban való bevezetésében.

A MTESZ elnökségi tagja

A TIT Üzemgazdasági Szakbizottságának elnöke

1965-töl az ENSZ újonnan alakult Iparfejlesztési Szervezeténél (UNIDO) New Yorkban és Bécsben dolgozott nyolc évig, először, mint nemzetközi iparfejlesztési főtanácsadó, majd osztályvezető, végül, mint Igazgató- helyettes az Iparpolitikai és Programozási Főosztályon (több mint 100 beosztott). Ebben a minőségben részt vett nagy nemzetközi konferenciák előkészítésében és végrehajtásában, mint pl. az Iparfejlesztési Világ Symposium, Athén, 1967, minden ENSZ tagország, számos nemzetközi szervezet részvételével,1 200 megjelent résztvevővel. Az erre a Symposiumra nyomtatásban elkészített 20 ipari monográfia alapja lett az akkor még újonnan alapított UNIDO munkájának. Az első Környezet Világkonferencia, Stockholm, 1972, ugyancsak minden ENSZ tagállam, számos nemzetközi intézmény, szervezet részvételével, 1 400 megjelent résztvevővel. Példája lett további világkonferenciák nak ebben a témakörben.

1973-ban Bécsbe letelepedett, önálló tanácsadó irodát alapított. Ennek keretében több mint 40 országban dolgozott Európában, Latin- Amerikában, Afrikában (itt többnyire francia nyelvű országokban), Ázsiában, továbbá az ENSZ gazdaságfejleszté si szervezeteiben, New Yorkban. Partnerei, megbízói voltak: országos állami és nemzetközi intézmények, felsőoktatási szervezetek, gazdaságkutató intézetek, gyakran ENSZ gazdaságfejleszté si szervezetek Bécsben és New Yorkban, ritkábban magán és állami vállalatok.

Fö tevékenysége mellett szemináriumokat vezetett fejlesztéspolitikai témákban az  

Universität Wien-en. A Wirtschaftsuniver sitäten "Nemzetközi Fejlesztési Management" címen több évtizeden át vezetett, mint Lektor szemináriumot.

Az évek során 200 diplomázó hallgató nyújtotta be és védte meg itt diplomamunkáját, több mint 100-100 oldal terjedelemben, több mint 20 000 oldalon. Budapesten, a Central University (CEU) keretében 2001-2002-ben, mint odautazó Senior Lecturer, vezetett szemináriumokat és irt jegyzeteket "Európai régió fejlesztésmanagement" témakörben.

Utolsó nemzetközi kutatási projektje az "Egyetemek szerepe a regionális fejlesztés" témakörben volt három osztrák és egy magyar (Györ)egyetem bevonásával, több mint egy év átfutással, az Európai Unió és az osztrák szervek pénzügyi támogatásával. Zárókonferencia: Krems, Ausztria, 2006 Március 30. 

Főbb munkái:

• A második világháború hatása a világgazdaságra. Egyetemi doktori Értekezés (Bp. 1946).

• Gépipari vállalatok éves

terve. (Bp. 1952)

 • A vállalati tervezés egyes kérdései (Bp. 1955)

• Ipargazdaságtan. Egyetemi jegyzet (Bp. 1956)

• Gazdasági hatékonyság az iparban. (Bp. 1958).

• Iparvállalatok vezetése és szervezése.

Szerk. (Bp. 1961) •A

szocialista vállalkozás vezetés társadalmi és gazdasági funkciója különös tekintettel a nagyvállalati szövetkezeti formára. Kandidátusi Értekezés (Bp. 1963)

• Az automatizálás gazdasági kérdései. (Bp. 1965)

• Nagyvállalatok korszerű vezetés (Bp.1966)

• Kelet Ausztria az új Közép- Európában. A jövőkép és intézményrendsze r kérdései (Tér és Társadalom, 1977.)

A BME Ipari Üzemgazdaságt an Tanszék munkatársai (1953-1987)

1. A tanszék megalapítása, 53-tól 

Fáth János Harsányi István Boross Zoltán Máriás Antal Susánszky János Régeni Lászlóné dr. Kancsár Gizella

Tóth Godó István Szendrovits Zoltán

Mandel Miklós Jancsók Ferenc Klár János Parányi György Szánthóné Gáti Márta(1929-2004).

2.  A 60-as évek, prosperitás és diverzifikáció: Kindler József Kocsis József Seregi Ferenc Papp Ottó, Ladó László Cságoly Ferenc Szabó Gyula Asbóth Tibor Fügedi Tamás Kiss István Szabó Gábor Csaba Berey András Berény János Bodnár György Deli László Kéri Katalin Szűts István Maczó Kálmán Erdősi Gyula és Végh György.

3. A 70-es évek, a szervező specialistaképzé s megvalósítása:

Mezey Gyula Gyökér Irén Kádár Katalin Nahlik Gábor Farkas András Kasza Jenő Bürchner Éva Ferke János Serföző Mária Martinez Ferenc Németh István

Romhányi Gábor Ráduly Zoltán Csomó László Göndöcs Károly.

4. 1977-től 1987-ig a mérnök menedzserképzé sre való felkészülés:

Bálint Sándor Kövesi János Zámori Zoltán Kapitány András Pálossy László Tóth Judit Gyulay Tibor Papp László Fekecs Béla Nemeslaki András Koltai Tamás Óhegyi Katalin.

2019. szeptember 14.

Erdősi Gyula

Ladó László 100

Ladó László (1919–2007) száz éve született,

nekrológ helyett

Kevesen tudják, hogy Ladó László, a BME professzora a hetvenes években országosan kezdeményezte a mai mérnök - menedzserképzés létrejöttét. Nem tudta, hogy igazi sikertörténetet alapozott meg. (Beütve a google-ba szinte nincs olyan felsőoktatási intézmény, ahol ne lenne műszaki menedzser képzés, közel 20 oktatási intézményben van.)

A BME-n, más egyetemeken is azóta létrejött új karokon, a GTK-kon folyó műszaki menedzser képzés elindítását Ladó professzor munkájának köszönheti. A képzés az ő kezdeményezésére, s vezetésével jött létre a BME-n, s országosan is!

A sikertörténet 1974-ben a BME Ipari Üzemgazdaságtan Tanszékről indult el. Még nem műszaki menedzserképzésnek hívták, nem lehetett(!), hanem a BME Gépészmérnöki karon a nappali képzésben, Termelési Rendszer-, a Vegyészmérnöki karon Szervező mérnök szaknak hívták. A Villamosmérnöki karon posztgradulis képzésben, Szervező szakmérnöknek!

Lábjegyzetbe/

1. A szervezés kifejezést nem szerették, mert Kádár János azt a „népnyúzó normázással” azonosította. 1972-es Párt- és Kormányhatározat nevében is a “szervezés” szó helyett “munka- és üzemszervezés” szerepelt. Ez is sikernek volt tekinthető!
2. A “menedzser” kifejezés is

szitokszó volt, mert a hatalom a menedzsereket a kapitalizmus kiszolgálóinak tekintette, ily módon, természetszerűen tevékenységük nem lehetett példa a szocialista társadalom, a jövő értelmisége számára.

Elsők között, 1986-ban rendezett konferencián csak hozzászólásban lehetetett a menedzser szót kiejteni. (Műszakifejlesztés- társadalmi haladás. Országos elméleti tanácskozás, Székesfehérvár, 1986. június 12-13. Második kötet. Kossuth könyvkiadó 1987. 126. oldon: Erdősi Gyula: Hozzászólásomban az innovációs menedzserképzéssel kívánok foglalkozni.)

Ladó László a fentiek ellenére már 1964-től kezdődően tudományos fórumokon szorgalmazta, hogy a műszaki felsőszintű képzésben a vezetési és szervezési munka alapját is oktassák. 1968-ban, “az új gazdasági mechanizmus” bevezetése során ez szerény mértékben kezdett megvalósulni. Lényeges előrehaladást azonban az 1971-1972-ben hozott, amely az üzem és munkaszervezésről szóló felsőszintű határozatokkal következett be.

A szervezési szakemberképzés rendszerének kialakításához szükséges rendeletek, képzési irányelvek tervezetének elkészítéséhez, majd a képzés megvalósulási folyamatának szemmel tartásához a Művelődésügyi Minisztérium külön, tárcaközi jellegű szervező szakemberképző bizottságot is létesített, illetve működtetett éveken át, egészen az 1980-as évekig.A miniszter az egyetemközi bizottság vezetésével Ladó László műegyetemi egyetemi tanárt bízta meg. Feladata volt a minisztériumhoz tartozó műszaki egyetemeken a szervezési és gazdasági tárgyak reformja. Ladó László és munkatársai kidolgozták, és bevezetésre javasolták, mind a graduális, mind a posztgraduális oktatásban:

1. a „Vállalati Rendszer és gazdaságtan”
2. a „Vállalati vezetés és szervezés”
3. az „Alkalmazott gazdasági informatika”

című tárgyak oktatását.

A sokrétű, összehangolt munka eredményeként Ladó professzor vezetésével 1974-ben (a fejlett ipari országok industrial engineering képzés több elemének figyelembevételével) megkezdődött a szervezési szakemberek képzése, lényegében kimondatlanul a nappali menedzserképzés, a mérnők képzés keretében a BME-n a Gépészmérnöki és a Vegyészmérnök karokon, továbbá a miskolci és a veszprémi egyetemeken.

A mai nappali képzés tehát a BME Ipari Üzemgazdaságtan Tanszéken indult, illetve valósult meg, a 6. félévben, a szakra jelentkező diákok “átirányításával”. A képzés következő évtől a mai napig a szak megjelent az egyetemek oktatási struktúrájában!

A szakmai képzés irányítója és a tananyag több tömbjének kidolgozója Ladó László, Kindler József és nunkatársaik voltak.  A tanszéki munkatársak közül: Kocsis József, Deli László, Papp Ottó, Maczó Kálmán, Erdősi Gyula, Nahlik Gábor, Farkas András, Kádár Katalin, Bálint Sándor és mások voltak.

A tananyagok példa anyagát, az esettanulmányok a tanszéki ipari megbízások teljesítése során team munkában végzett tevékenységek szolgáltatták a termelés és a gazdasági informatika területén, egyben állandó kapcsolatot biztosítva a gyakorlattal, amely elősegítette a problémák okainak feltárást, valamint a megoldások módjának, módszerének kialakítását. 

Ladó professzor tanszéki munkatársakból alkotó teameket hozott létre az alábbi - szinte a teljes magyar ipart reprezentáló - nagyvállalatoknál a vezetési-szervezési-gazdasági problémáinak megoldására.

• BRG

• Csőszerelőipari Vállalat

• Ganz Mávag

• Hajdúsági Ipar Művek

• Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalat

• HUNGAROTEX

Külkereskedelmi Vállalat

• Húsipari Tröszt

• LEHEL Hűtőgépgyár

• Magyar Államvasutak

• Magyar Alumíniumipari Tröszt

• Magyar Kábel Művek

• Magyar Posta

• Mezőgép Tröszt

• Magyar Villamos Művek

• ORION Rádió és Villamossági Vállalat

• Taurusz Gumiipari Vállalat

• Telefongyár

• TECHNOIMPEX

• TUNGSZRAM

• Zománcipari Művek

Ladó kutatta, fejlesztette és oktatta azokat a gazdasági és szervezési modelleket, az alkalmazás módszereit, amelyekkel segített az ország megújulásában. Több témában járt az élen, így,

1. A komplex iparvállalati tervezés,
2. A vezetés szervezési funkciója,
3. A költség- és nyereségfedezeti eljárások,
4. Számítógépes vezetői információ-rendszerek.

A tananyag zászlóshajója Ladó László “Nagykönyve”.

A képzés meghatározó tananyaga, Ladó professzor és munkatársainak tudományos tevékenysége, publikációi. Ezek közül is a legjelentősebb a „Szervezéselmélet és –módszertan. A vezetés szervezési funkciója” , amely több, átdolgozott folyamatosan fejlesztett kiadást is megért. A könyv a szervezéstudomány történeti feldolgozásával és a szervezés lényegével, a szerző által kidolgozott szervezési modellekkel és azok alkalmazása során igénybe vehető résztechnikákkal foglalkozik, feldolgozva a tudományterületen publikált fontosabb kutatási eredményeket. A könyvet több nyelvre lefordítottak.

Az iPhone-omról küldve

Véry Zoltán: Gondolatok a Ladó-centenárium kapcsán

Gondolatok a Ladó-centenárium kapcsán

A mérnök tervez, mér, lemér, felmér, bemér, számol és mérlegel. A mérnökgazdász gazdálkodik is. Gazdálkodik a korlátozottan rendelkezésre álló erőforrásokkal, azokfelhasználásával, és az idővel. Számol/kalkulál: kereteket, bevételeket, költségeket, teljesítményeket, kapacitásokat, fedezeti hozzájárulásokat. Komplex felkészültségű szakember. Ma úgy mondjuk: „hybrid”.

Ladó Lászlót írásai kapcsán ismertem meg. Minden könyvét írását olvastam, van, amelyiket többször is. Mert a szöveg személyes értelmezés során kap értelmet. Értelmezni pedig azt jelenti, hogy értésre jutni. Már korán (50 éve) értésre jutottam. Azóta követem – többek között – Ladó Lászlót. Most nem sorolom a Ladó könyveket, írásokat, szériákat, mert megtalálható a Ladó-archívumban, pl. a Corvinus Egyetem könyvtárában. Többen pedig jól ismerik.

Az egykori Budapesti Műszaki Egyetem Ipari Üzemgazdaságtan Tanszék korán felismerte a komplex mérnökképzés szükségességét, lényegét. Ladó professzorral az élen. A felismerni-tudni illetve a tenni-tudni a tudás egy-egymódusza, amit már az ókori görögök is ismertek. Ladósokoldalú/sokszínű alkotó- és értelmező-közösséget épített maga köré. Jól tudta, hogy a csapatmunka a gyümölcsöző az „újat” mondásban, tanításban, tanácsadásban. Tudta, hogy „egyedül nem megy!” Bármilyen sokoldalú és elismert. A Ladó centenárium kapcsán a professzor munkatársai is figyelmet érdemelnek. Ekként teljes a Ladó összkép. De a„csapat” iránti tiszteletünk jeléül is. Sorolok néhány nevet: Bálint, Deli, Erdősi, Kocsis, Nahlik és mások.

A múlt nem a „régi”, hanem egy korábbi tapasztalat „jelen-való-vá” tétele. Az „eredet”, ami egyszer csak itt van. A Ladó-centenárium kapcsán az eredet az, amire fókuszálunk. Az, ami összeköt sokunkat. A mérnökgazdászi teória és praxis. Mert ma is egzisztálnak olyanok, akik mérnöki, közgazdászi, minőségszakértői, jogi bizonyítvánnyal rendelkeznek, de mégsem „ötvözött”, koherens ez a sokféle. Vajon miért. Ladóés köre jól ötvözte a sokféleséget. Ez koncepciójának egyik hozadéka, titka.

Ladó professzor kutatott, tanított, írt, de sokat olvasott is. Magyar, német, angol nyelvű könyveket. Kiterjesztve ezzel önmaga és hallgatói látókörét a komplex elemzéshez, a rendszerszemléletű gazdálkodáshoz. Ladó és köre egyre ismertebbé vált a minisztériumokban, vezetőképzőkön és a nagyvállalati vezetők körében. A gazdasági mechanizmus igényelte azt a tudáspraxist, amit Ladó és köre képviselt. A vállalati transzparenciát, a folyamatos kontrollt, a befolyásolható és a nem befolyásolható megkülönböztetését, a termékfedezet orientációt. 

A Ladó László professzor által vezetett BME Ipari Üzemgazdaságtan Tanszék egyetemeken átívelő tudásközpont volt. Azt is mondhatjuk, hogy egy szakmai hálózat domináns csomópontja. Ekként maradjon mindig az élők emlékezetében. A gazdasági-mérnök képzési hagyomány hagyományozása által.

​​​​​​​Véry Zoltán

​​​​​​mérnök és közgazdász, controller